Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Macskafajták / jellemzői

2010.12.30

 Rövid szőrű macskák

Az abesszin macska

Az abesszin macska kiváltságos helyet foglal el a macskafélék panteonjában. Sokak számára ez a afajta a legtökéletesebb és legigényesebb macska megtestesítője. A nemesség és az elegancia szimbóluma.

Megdöbbentő hasonlósága a számos ókori egyiptomi sírbanábrázolt büszke, szentként tisztelt macskaistennő, Bastet képével bizonyosan elősegítette a legendás azonosítás kialakulását.

Intelligens, bátor, független állat, kitűnő sportoló. Fürge és erős alkatú. Szeret játszani, fára mászni és vadászni. Ezen kívül teljes, szenvedélyes, már-már kizárólagos ragaszkodást mutat gazdája iránt.

Jellemzői:

-nagy elálló fül

-mandulvágású szem

-vékony, háromszög alakú fej

-hajlékony és elgáns nyak

-nagyon szeret fára mászni

-titokzatos és elegáns

-Több színváltozat, a leggyakoribb a barna színváltozat

-Ha unatkozni kezd akkor, megszökik, ha túl sokáig tartják bezárva

-A fürge vadész abesszinnek nagy a térigénye, és csak a szabadban tud teljesen kibontakozni.

-Szúrós tekintete és büszke tartása miatt sokan ezt a fajtát tartják az egyik legszebb macskának.

-Vékony, de izmos lábai hosszú, karcsú farka a macskabáj megtestesítőjévé teszik az abesszint.

A japán csonka farkú

A japán csonka farkú macska, amely minden kétséget kizáróan Kínából vagy Koreából terjedt el több mint 1000 éve, az évszázadok alatt számos szobron, képzőművészeti tárgyon, metszeten és pergamenen hagyta ott létezésének nyomát.
A japán csonkafarkú macska ősi, természetes távol-keleti fajta. Legfontosabb fajtajegyeit - köztük azt, hogy mellső lábai jóval rövidebbek, mint a hátulsók - ezeréves festményeken is felfedezhetjük.

Japán bobtail. A japán csonkafarkú, alias japán bobtail ősi, természetes távol-keleti fajta. Legfontosabb fajtajegyeit - azt, hogy mellső lábai jóval rövidebbek, mint a hátulsók, továbbá furcsa, pamacsszerű, csonka farkát - azokon az ezeréves festményeken is felfedezhetjük, amelyek akkoriban készültek, amikor az első példányok Kínán és Koreán át eljutottak Japánba.

Közepes méretű, nyúlánk, karcsú és elegáns, ugyanakkor jó izomzatú. A lábak erősek és karcsúak, a mancsok oválisak. A farok kissé bogos és görbült, nem lehet hosszabb 8 cm-nél. A rövid szőrű változatnál a szőrzet a farkon picit hosszabb, mint a testen, és mind a rövid, mind a félhosszú szőrű változatnál pom-pom benyomást kelt.

Mint egy jólnevelt kutya
Jellemző még a bundáján egymástól élesen elütő foltokban megjelenő színe: a fehér, a fekete és a vörös. Japánban Mi-Ke a neve. Arról nevezetes, hogy - akár egy jól nevelt kutya - gyakran felemeli egyik mellső lábát, és így "kér", illetve "köszön". 

A japán áruházak kirakataiban éppen ezért gyakran látható porcelánból készült szobra, amint a már említett pózban "üdvözli" a látogatókat. Ezeket a szobrokat Maneki Nekónsik, "köszönő macskának" hívják.

Jelleme
Intelligens, barátságos, hűséges cica. Szeret úszni és kutya módjáraapportírozni. Gyakran hallatja hangját, de ennek ellenére egyáltalán nem hangos, inkább azt mondhatnánk, hogy nagy "szókinccsel" rendelkezik. Élelmezése meglehetősen bonyolult feladat: kizárólag halat eszik! A hideg időjárásra is módfelett érzékeny.

Brit rövid szőrű

A brit rövid szőrű macska az egyik legintelligensebb, legbájosabb cica, amely voltaképpen a házimacskák különösen jól sikerült példányaiból formálódott ki nemzedékek hosszú során át.

Kötelező tulajdonságok

A kívánatos típus minden színváltozatnál azonos: középhosszú, erőteljes, izmos test; erős, arányos lábak; kecses, kerekded mancsok. A fej gömbölyű, jól fejlett pofával; a fül apró, az orr rövid. A szőrzet rövid és tömör. A brit rövid szőrű az egyik legintelligensebb, legbájosabb cica, amely voltaképpen a házi-macskák különösen jól sikerült példányaiból formálódott ki nemzedékek hosszú során át. A család barátja, engedelmes, jó viszonyban van a többi háziállattal is, gazdájához erőteljesen kötődik.
Kedvelt színváltozatai:

Krém. Noha ez az elbűvölő fajta igen ritka, néha mégis feltűnik egy-egy kiállításon, és ma már sok tenyésztő fordít jelentős energiát a megfelelő színű példányok kialakítására, gyarapítására. A standard "gazdag krémszín"-t ír elő, ám manapság a krémszínű macskák többsége túlszínezett: különböző mintákat találunk bundájukon.

Kék-krém. Viszonylag új - alig két évtizede elfogadott - fajta. Szőrzete kék és krémszínű, foltok nélkül enyhén egymásba folyó. A teknőctarkából alakult ki, halványító gének hatására a feketéből kék, a vörösből krémszín lett.

Bumilla macska

A burmilla a burma macska és a csincsilla színárnyalatú perzsa macskakeresztezésével jött létre. Nagy-Britanniában tenyésztették ki 1981-ben egy lila burma nőstény és egy csincsilla kandúr véletlen párzása következtében. A négy kismacska volt a fajta alapítója. A Burmilla Macska Klub 1984-ben alakult. Még mindig nincs hivatalosan elfogadva, mégis egyre népszerűbb. A fajta jó természetérű, barátságos és kitűnő házi kedvenc.

Fajtajellemzők 

  • Változatok: ezüst, standard.
  • Színek: ezüst vagy arany, feketével spriccelve, vagy bármilyen standard szín. Az ezüstöknél a szín intenzitása csökkenhet.
  • Bunda hossza: közepesen rövid.
  • Bunda típusa: puha és sűrű.
  • Mintázata: néhány halványabb folt a hason és cirmos jegyek. M alakú rajzolat a fejen. A farok halványan színezett, és enyhe csúcsban végződik.
  • Mérete: közepes.
  • Jellegzetességek: erős testalkat, gömböjű fej, téglavörös orrtükör. Szemei a mandulavágású és a kerek közötti átmenetet képviselik. Színük zöld. A fülek közepes méretűek és előre néznek. Farka közepesen hosszú, elvékonyodó, és enyhe csúcsban végződik, farkát büszkén tartja enyhén felfelé. Lábai karcsúak, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők, a mancsok ovális alakúak, fekete talppárnákkal.

További információk 

A spriccelt és az árnyalt jelleg nem állandó a macska élete folyamán. Ahogy a macska öregszik, úgy sötétedik a színe. A kismacskák világos színnel születnek. A macska alapszíne a cirmos, és minden macska ugyanúgy nézne ki, ha nem jönne létre mutáció. Még az egyszínűek is valójában cirmosak, de jegyeik rejtve vannak a fajta genetikai adottságai miatt.

Karthauzi macska

A karthauzi macska a legrégebben tenyésztett fajták egyike. A karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. A legkorábbi írásos emlékek a XVI. századtól vannak. Elfogadott, hogy a karthauzi a szír macskától származik, amely abban az időben zömök, szürkebundás, réz szemszínű cica volt. A mai karthauzi (chartreux) nevet először a XVII. század végén kapta.

Az első világháború után a franciák fokozott figyelmet fordítottak a fajta megőrzésére. Az első tenyészetet Christine és Suzanne Leger 1925-ben alapította meg Belle Ile szigetén, melynek a "Guerveur" kennel nevet adták. A fajta 1983-ban kapta meg a bajnoki státust.

Testfelépítése 

Erős robusztus típusú, nem zömök, sem nem klasszikus, elegáns vadság sugárzik belőle. Testfelépítése miatt a karthauzi ruganyos és fürge macska, kifinomult, soha nem durva és nem ügyetlen. A kandúr sokkal nagyobb, mint a nőstény. Lassan érő fajta. Bundája vízhatlan; a bunda szerkezetére, a bunda és a szem színére a kora és a vele született tényezők hatnak.

Feje és nyaka széles, trapéz alakú, nem gömbszerű. Erőteljes állkapocs, teljes arc, az érett kandúrnak hosszabb a pofája. Magas, puha kontúrú homlok, az orr egyenes és közép hosszú, széles, vízszintesen elhelyezkedő szemekkel. Viszonylag kis pofa, keskeny és elvékonyodó párnákkal. Aranyos, mosolygós benyomást kelt. A nyak rövid és erősen tűzött.

Fülei közepesen hosszúak és szélesek, a fejen magasan tűzöttek, nagyon egyenesen állóak.

Szemei kerekek és nyitottak, éberek és kifejezők. Színük a réz-sárgától az aranyig terjedő, tiszta, mély, ragyogó narancsszín a kívánatos.

Robusztus fizikum, középhosszú, széles vállal és mély mellkassal. Csontozata erős, az izomtömeg szilárd és erős. A nőstény közepesen hosszú, a kandúr hosszabb. A farok mérsékelten hosszú, erős, oválisan elvékonyodó.

Szőrzete közép-rövid és némileg gyapjas szerkezetű. A nyakon és a széleken juhszőrzethez hasonló, rugalmas aljszőrzet, hosszabb, védő fedőszőr. A gyapjasság mértéke függ a kortól, a nemtől és a lakhelytől. Selymes, vékonyabb bunda megengedett nőstényeknél és két évnél fiatalabb macskáknál.


Megengedett színei a kékes szürke minden árnyalata, a hamuszürkétől a palaszürkéig, a szőrvége ezüstözött. Hangsúlyos a szín tisztasága és inkább az egységes árnyalat. Előnyös a világos tónus, a folt nélküli kék színjátszó ragyogással. Az orr bőre palaszürke, az ajkak kékek, a mancsok vakond-rózsaszínűek. Megengedett kivétel a farok gyűrűk a kölyköknél és a két évnél fiatalabb cicáknál.

Természete 

  • Szelíd, békeszerető fajta, nincsenek nagy hangulati változásai. Nagy mozgásigényű és nagyon játékos. Félelmet nem ismerő, kítűnő vadász és nagyon éber, élénk!
  • Nagyon intelligens és családcentrikus, nem hagyja magát ingerelni, nem erőszakos
  • Kiegyensúlyozott aminek fő követelménye, hogy gazdája nagyon szeresse és sokat legyen a - közelében, amit akár több órás dorombolással és kéjelgéssel honorál.
  • Lehetőleg kerüljük a kiabálást és a hangos szót a közelében, mert félénken reagál rá a macska!
  • Eléggé halk hangú, ritkán hallani tőle hangos nyávogást

Minőségének ereje, intelligenciája és kezelhetősége tette lehetővé a karthauzi századokon keresztüli túlélését; ennek minden állaton láthatónak kell lennie, és gondos szelekcióval megőrzendő.


Bengáli macska

A bengáli házimacska egy vadmacskaféle, a bengáli leopárdmacska és egy házimacska keresztezéséből mesterségesen lértehozott hibrid. Az első bengáli macska e két faj véletlen párosodásból született, tervszerű tenyésztése az 1980-as években kezdődött Amerikában. Azzal a céllal kezdték a fajtát kialakítani, hogy létrehozzanak egy vadmacska külsejű, de házimacska természetű új macskafajtát.

A fajta története 

Az 1960-as években is már felvetődött a bengáli fajta kialakítása, amikor egy kaliforniai tenyésztő egy házimacska kandúrt pároztatott egy nőstény ázsiai (bengáli) vadmacskával. A Kinkin nevű utódot aztán házimacskák között nevelték fel, majd saját apjával keresztezték, ami egyszínű és pöttyös utódokat eredményezett. A történet azonban csak 1983-ban folytatódott, amikor Jean Sugden és egy másik genetikus, Dr. William Centerwall tervszerűen hozzáfogott a fajta megalkotásának. Sokáig a fertőző macskabetegség, a hashártyagyulladás tanulmányozásával "alkottak" bengáli macskákat, hogy megvizsgálják, a két faj kereszteződéséből született hibrid ellenáll-e a betegségnek. A fajta végleges kialaítása során bevontak a tenyésztésbe más fajtákat is, így a mai bengáli macskák ereiben brit, abesszin és sziámi vér is folyik.

Külseje 

A bengáli macskának jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínű), de léteznek világosabb, ún. szépia, fehér ún hóbengáli és teljesen fekete változat is. A hóbengáli érdekessége, hogy szeme kék. A fajta jegye, hogy a homlokon látható legyen a cirmos macskákra jellemző M-alakú rajzolat.

Feje széles, kerek, testéhez viszonyítva kicsi, pofapárnái erőteljesek. Fülei öblösek, orra széles. A test izmos hosszú, a bunda tömött, sűrű és rendkívül finom, prémszerű. Lábai erősek, farka középhosszú, a vége mindig fekete. Szeme ék alakú, kissé mogyoróvágású. Színe lehet sárga, vagy zöld (a hóbengáli esetében a szemszín mindig kék).

Jelleme 

Az első generációs bengáli macskák bár házimacska külsejűek voltak, természetük azonban vad volt. A mai bengáli macskák többsége barátságos, kiváló lakótárs. Nagyon kíváncsi, szelíd, ragaszkodó, bár egyáltalán nem "ölmacska". Néha akaratos, saját akaratát érvényesíti, kissé önfejű, de türelmes. Játékos, szó szerint kutyatermészetű. Szereti a játékokat a kutyákhoz hasonlóan apportírozni és visszahozni. Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, bár ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligens fajta. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Hosszúszőrű változata nincs.

Gondozása 

A bengáli macska étrendje a többi macskáéval megegyező, különösebb igénye nincs. Szereti a figyelmet, a törődést. Szőrét könnyű tisztán tartani, hetente elég átfésülni. Lakáson belül tartsuk.

Egyiptomi mau

Az egyiptomi mau egyiptomi macskafajta alkata nem keleti jellegű, hanem valamivel testesebb, zömökebb, izmosabb. Bundája erőteljesen mintázott. Szőrszínek: ezüst, bronz, füstös fekete (a feketét csak tenyésztik, a versenyeken nem kívánatos változat, gyakran nem engedik benevezni).

Származása 

Kairó környékéről származik, ősi és természetes fajta. Azt tartják róla, hogy az óegyiptomi macskaistenek leszármazottja, mivel homlokát a szkarabeuszbogárra emlékeztető rajzolat díszíti. Egyiptomi nyelven a mau macskát jelent.

Természete 

Kedves, játékos, ember kedvelő cica. Teste fejlett, izmos, csontozata erős. Feje enyhén kerekített és ék alakú, közepesen nagy fülei hegyesek. A szem színe a macska fejlődése során lassan alakul ki, végül élénkzöld színű lesz. Hátsó lábai karcsúak, hosszabbak mint az elsők. A farok közepesen hosszú, vége felé keskenyedő. A szőrzet tömött, puha, némi fésülést igényel. A test alsó felén a szőr színe világosabb. A mancsok és a talppárnák feketék, az orrtükröt, az ajkakat és a szemeket erős fekete kontúr határolja.

Az egyiptomi mau ragaszkodó, barátságos, játékos, önálló jellem. Rendkívül intelligens, tanítható, aktív egyéniség. Szereti, ha sok minden történik körülötte. Dallamos hangját gyakran hallatja, szeret "beszélgetni" gazdájával. Az egyiptomi mau egyike azon kevés macskafajtáknak, amelyek élvezika a pórázon sétáltatást.






 
Weblap látogatottság számláló:

Mai: 37
Tegnapi: 59
Heti: 168
Havi: 1 582
Össz.: 16 213

Látogatottság növelés
 
Oldal: Macskák jellemzése
Állatok tulajdonságai,leírásai!!! - © 2008 - 2010 - vad-allat.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:

   

 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.